Mindenkinek vannak gondjai. Akár bevalljuk, akár nem. Ilyenek vagyunk, ez a természetünk. Gondolkozunk, van elménk, ami állandóan a problémákat keresi és – jó esetben – meg is oldja. Egészen egyszerűen ilyen és kész. Állandóan keresi a feladatot, a problémát amit meg tud oldani, ha nincs, akkor pedig létrehoz egyet.

Na de mi van akkor, ha ok nélkül idegeskedünk? Mi van akkor, ha csak felfújjuk az egészet, ami éppen velünk történik, később pedig rájövünk mennyire felesleges volt az idegeskedés.

Nagyon egyszerűen fel tudjuk kapni a vizet a mindennapokban, mindig tudunk rá okot találni. Ha találni akarsz egy okot, amiért panaszkodhatsz valakire, fogsz is. Ha valakiben azt akarod látni, hogy az idegeidre megy, azt fogod látni és tapasztalni. Ha találni akarsz valamit, ami bosszant, találni fogsz.. A napjainkban rengeteg okot találhatunk arra amiért stresszesek, csalódottak vagy frusztráltak lehetünk.

Miért van ez így? Miért nehéz észrevenni, hogy mindig mi hozzuk létre azt, hogy mire hogyan reagálunk? Ja, hogy most újat mondtam? Akkor figyelj, mert ez a tenmese neked szól! :-)

"Egy este az öreg indián két farkasról mesélt unokájának, melyek minden emberben harcolnak.
Így szólt: "Fiam, a harcot két farkas vívja, mely mindegyikünkben benne lakozik.

Az egyik a gonosz.

Ő a harag, az irigység, a féltékenység, a gondok, a fájdalom, a mohóság, az arrogancia, az önsajnálat, a bűn, az előítéletek, a kisebbségi érzések, a hazugságok, az álszentség és az egó.

A másik a jó.

Ő a boldogság, a béke, a szeretet, a remény, a vidámság, az alázat, a jóság, a jóakarat, a rokonszenv, a nagylelkűség, az egyenesség, az együttérzés és a hit."

Az unoka pár percig eltűnődött nagyapja szavain, majd megkérdezte:
"Melyik farkas nyer?"

Az öreg indián ezt válaszolta:
"Az, amelyiket eteted."